Skip to main content

Kegyelmi szövetség

39. K: Bejuthatunk-e ezzel a bűnös természettel Isten országába?

F: Nem. Ahhoz, hogy bejussunk Isten országába, új szívre van szükségünk.

(Jer 31,33–34; Ez 36,26–27; Jn 1,12–13; Jn 3,1–10; 1Jn 5,1; 1Jn 5,4; 1Jn 5,18)

40. K: Hogyan nevezzük a szív megújulását?

F: Újjászületésnek.

(Tit 3,5; Jn 3,1–8)

41. K: Ki tudja a bűnös szívét megváltoztatni, „újjászülni”?

F: Egyedül a Szentlélek.

(Jn 3,3–5; Róm 8,6–11; 1Kor 2,9–14; 2Thessz 2,13–14; Tit 3,5–6)

42. K: Van-e valaki, aki ki tudja érdemelni az örök életet a cselekedeti szövetség által?

F: Nincs, senki sem tud örök életet szerezni a cselekedeti szövetség által.

(Ef 2,8–9; Péld 20,9; Préd 7,20; Róm 3,10–23)

43. K: Miért nem érdemelhetjük ki az örök életet a cselekedeti szövetség által?

F: Azért, mert mindnyájan megszegtük, és így az elítél bennünket.

(Róm 3,23; Hós 6,7)

44. K: Kivel kötötte Isten a kegyelmi szövetséget?

F: Krisztussal, az örökkévaló Fiúval.

(Zsolt 2,7–8; Zsolt 40,6–8; Zsolt 89,3–4; Jn 6,37–39; Jn 17,6; Zsid 9,14–15; Zsid 13,20; 2Tim 1,9; Ef 3,11)

45. K: Kit képviselt Krisztus a kegyelmi szövetségben?

F: Az Ő választott népét.

(Ézs 53,8; Mt 1,21; Jn 10,11; Jn 10,15–16; Jn 10,26–29; Jn 17,9; Zsid 2,13; Ef 1,4–5)

46. K: Mit vállalt magára Krisztus a kegyelmi szövetségben?

F: Azt, hogy tökéletesen megtartja a törvényt, és elszenvedi a bűn büntetését az Ő népéért.

(Mk 10,45; Róm 3,24–26; Róm 5,8–9; 2Kor 5,19–21; Gal 3,13; 1Pt 2,21–24; 1Pt 3,18)

47. K: Követett-e el bűnt az Úr Jézus?

F: Nem. Ő szent, tiszta és ártatlan életet élt.

(2Kor 5,21; Lk 23,47; Zsid 4,15; Zsid 7,26; 1Pt 2,22; 1Jn 3,5)

48. K: Hogyan szenvedhetett Isten Fia?

F: Krisztus, Isten Fia hozzánk hasonló emberré lett, hogy helyettünk engedelmeskedjen és szenvedjen.

(Jn 1,14; Róm 8,3; Gal 4,4; Fil 2,7–8; Zsid 2,14; Zsid 2,17; Zsid 4,15)

49. K: Mit értünk megváltás alatt?

F: Azt, hogy Krisztus magára vállalta a bűnösök által megérdemelt szenvedést és halált, s ezzel eleget tett az isteni igazságosságnak.

(Ézs 53; Mk 10,45; ApCsel 13,38–39; Róm 3,24–26; Róm 5,8–9; 2Kor 5,19–21; Gal 3,13; 1Pt 3,18)

50. K: Mit vállalt magára az Atya Isten a kegyelmi szövetségben?

F: Azt, hogy megigazítja és megszenteli azokat, akikért Krisztus meghal.

(Róm 8,29–33; Zsid 10,10–18; 1Kor 1,8–9; Fil 1,6; 1Thessz 4,3–7)

51. K: Mit értünk megigazítás alatt?

F: Azt, hogy Isten megbocsát a bűnösnek, és úgy viszonyul hozzá, mintha soha nem vétkezett volna.

(Róm 8,33; Róm 3,24–26; Róm 4,5; Róm 6,6; Gal 2,16; Zak 3,1–5; 2Kor 5,21; Zsid 8,12)

52. K: Mit értünk megszentelődés alatt?

F: Azt, hogy Isten szentté teszi a bűnös ember szívét és életvitelét.

(Kol 3,9–10; Ef 2,10; Ef 4,22–24; Róm 6,13; Jn 17,17; Fil 2,12–13; 1Thessz 5,23)

53. K: Kikért engedelmeskedett és szenvedett Krisztus?

F: Azokért, akiket az Atya neki adott.

(Jn 10,11; Jn 10,26–29; Jn 17,9; Ézs 53,8; Mt 1,21; Zsid 2,13)

54. K: Milyen életet élt Krisztus a földön?

F: Egész életében tökéletesen engedelmeskedett Isten törvényének.

(Mt 5,17; 1Pt 2,21–24)

55. K: Milyen halállal halt meg Krisztus?

F: A keresztfa fájdalmas és szégyenletes halálával.

(Mt 27,27–50; Mk 15,16–37; Jn 19,16–30; Zsolt 22; Ézs 53)